Az Élő Parázs Program az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány egyik legfontosabb kezdeményezése, amely az erdélyi roma kultúra megőrzését tűzte ki célul. Nem csupán kulturális mentőakció, hanem egy hosszú távú, tudatosító munka az erdélyi romák és a többségi társadalom kölcsönös megbecsülésének építésére. Az alapítvány ezzel a kezdeményezéssel a közösségi szintű örökségvédelem útját mutatja meg.
A program jelentőségéről, célkitűzéseiről és a közösségi bekapcsolódásról kérdeztük a koordinátort, András Lórándot.
Mi az Élő Parázs Program és mi hívta életre ezt a kezdeményezést?
A.L.: Az Élő Parázs Program egy jelentős, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) által gondozott program, amely az erdélyi cigány kulturális értékek feltárását, népszerűsítését és megőrzését célozza a népművészet területén. A tevékenységek a „táncházas értékrend” szerint zajlanak. A kezdeményezést az a felismerés hívta életre 2023-ban, hogy az erdélyi cigány közösségekben egy olyan különleges életerő és gazdag kulturális színfolt létezik, amely a táncban és zenében a mai napig megkérdőjelezhetetlenül él. Az alapítvány, élén Kelemen Lászlóval, ezt a gondolatot karolta fel a program elindításával.
Melyek a program legfontosabb célkitűzései? Milyen változást vagy hatást szeretnétek elérni közösségi, kulturális vagy társadalmi szinten?
A.L.: A program négy fő célt fogalmaz meg: ismertetés és ösztönzés, ami azt jelenti, hogy be szeretnénk mutatni a nagyvilágnak az erdélyi roma kultúra gazdagságát (mely az összkultúra szerves része), és hagyományőrző munkára ösztönözni a roma közösségeket. Gyűjtést és megmentést végzünk, mert felkutatjuk és dokumentáljuk a még létező, archaikus tudást hordozó hiteles adatközlőket és kincseket, mielőtt azok kárba vesznek. Elismerni és viszonozni akarjuk a cigány közösségek hozzájárulását a néphagyomány mai formában való megőrzéséhez. Ugyanakkor korlenyomatot is készítünk, mert dokumentáljuk a kultúra folyamatos változását, rögzítjük a tánc és zene mai helyzetét. A programmal egy értékorientált, tudatosító munkát is szeretnénk elindítani a közösségekben. A változó világban a roma társadalom is veszélyben van a hagyományok elvesztését illetően, ezért a program a meglévő kincs felismerését és megbecsülését tűzte ki elsődleges célul. Hosszú távon egy roma kulturális szervezeti hálózat kialakulását reméljük.
Mit jelent a „roma kulturális örökség” ebben a kontextusban, és miért fontos annak megőrzése és bemutatása?
A.L.: A roma közösség kulturális öröksége sokszínű és sokrétű, hiszen maga a közösség sem egységes. Bár sok esetben a többségi társadaloméhoz igazodó, a kultúrájuk sajátos jegyeket hordoz, melyek éppúgy méltóak a figyelemre, mint bármely más tájegység népművészete (pl. székely, kalotaszegi). A magyar anyanyelvű erdélyi cigány közösségeket a magyar néphagyomány szerves részének tekintjük, így az általuk megőrzött népművészethez is ekképpen kell viszonyulni. A közösségek számára tudatosítani kell, hogy olyan kincs tulajdonosai, amelyet a modern trendekre nem érdemes lecserélni. Fontos, hogy az örökség ne csak „alkalmi cigány csárdások” formájában jelenjen meg, hanem az egész közösség magáénak tekintse.